Valamiért úgy alakult, hogy kevés kivétellel mindig fiatalabb pasijaim voltak. Az első fiatalabb kicsit még zavart, mert gimis volt, én meg már dolgoztam, de azért sikerült túltennem magam rajta. Aztán feladtam, hogy ezen görcsöljek.

A legdurvább, akivel majdnem lett valami 18 évvel volt fiatalabb nálam, hozzáteszem, állat jó pasas. De tényleg. Mamám, mi lesz belőle 15 év múlva... Ez azért már nekem is sok volt, viszont az egyetlen alkalom, mikor tehetetlen dühöt éreztem, hogy itt egy akadály, amit valóban lehetetlen legyűrni. Hát sajnos ez van.

A korban "hozzám illő" férfiaktól egyenesen menekülök, hisz azok már majdnem öregek. Mondjuk nem is nagyon jönnek, a fiatalokkal szemben. :D Neeeem, köszönöm, én ebből nem kérek. Egy húsz évvel idősebb pasim volt, aki nagyon imponált, mert érett volt, nagyon okos és nem mellesleg jól is nézett ki, de már nem úgy "működött", ahogy kellett volna. Nem tehetett Ő róla, dehát...

Elnézek sok magam korabelit... legalább egy tizest még hozzáadhatnak a korukhoz és azt hiszik, milyen ászok. Önkritika nyema, de ezt inkább majd egy másik postban.

Szerencsére, amíg közel sem néznek annyinak, amennyi vagyok, nincs gond. És mivel szerencsés géneket örököltem, remélem még jó sokáig így is marad, mert én bizony nem túlórázom egy "vénemberen" sem. :D Bocs minden "vénembertől", tudom, azért vannak kivételek, csak sajnos kevesen... vagy csak nekem nincs hozzájuk szerencsém. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.