Történt, hogy egyszer kíváncsiságból regisztráltam egy társkereső oldalra. Nem másért, mint a fórum, illetve a fórumon zajló játékok kedvéért. Nem bántam meg, nagyon jól szórakoztam. Hajnalokig játszottam, néha sírtam a nevetéstől és megismerkedtem pár jófej emberrel. 

Persze szétnéztem a többi topicban is. Lehet, túlságosan naív vagyok, de megdöbbentett, ami ott folyik. A névtelenség mögé bújva ócsárolják, beszélik ki egymást gátlástalanul, véget nem érően. (Kivételek persze vannak, tisztelet nekik.) Itt is megvannak a kialakult klikkek, mint mondjuk a suliban, csak éppen nem tudod, kikből áll a csapat, mert pusztán egy-egy nicknév, semmi több, amit látsz. Persze, vannak, akik összejárnak, náluk egyértelműen érezhető a falkaszellem. Egy emberként támadnak rá adott "ellenségekre", és üldözik topicról topicra. Van, ki felveszi a kesztyűt és van, ki inkább kiregel és vagy visszatér egy másik reggel, vagy elfelejti az egészet. Bár a tapasztalat az, hogy szabadulni szinte lehetetlen. Valami visszahúzza az embert...

Ha ott megismerkedsz valakivel, megbízni benne, míg aktívan feljár, nagyon nehéz. Mert bár az életben is találkozik az ember ellenkező neműekkel nap, mint nap, nem olyan felfokozott az ismerkedési hajlam, mint egy társkeresőn. Ott valahogy minden könnyebb és lazább. Flörtölni jó és kellemes dolog. Nagyon könnyű egy hullámhosszra kerülni valakivel pár virtuális randi után és azt gondolni, ez már majdnem szerelem. Pedig hiányzik a lényeg: az illatok, a gesztusok, az arcjáték, a közvetlen reakció és... a kémia. :)
Lehet, hogy hetekig jól elvagytok, hiányoztok egymásnak, minden szabad perceteket együtt töltitek az éterben, aztán jön a várva várt randi és kiderül, hogy mondjuk büdös a szája, nem tetszik az illata, vagy éppen csak VALAMI, talán megnevezni sem tudod. Láttam én már olyan embert, aki ahány fénykép, annyiféle volt, majd az életben pedig egy tök más valaki. És bizony nehéz volt összeegyeztetnem a magamban élő képet a valósággal. Fura és zavarbaejtő szituáció.

És persze nem feledkezhetünk meg a sok perverz állatról sem... Pl. volt, hogy egy pasas pár mondat után ajánlgatta a fényképeit megtekintésre. Mikor kértem hozzáférést, egy méretes farok meredt a képembe. És nem értette a balga, miért nem tapsolok örömömben.
Vagy ott volt egy másik, akivel tényleg nagyon jól elbeszélgettünk, majd egyszercsak megkérdezte, tudom-e, hogy a képemet nézve masztizik éppen? 
Meg aki felajánlotta, hogy szívesen kiveri nekem kamerában... ezeken a helyeken koncentráltan vannak jelen a perverzek és nemnormálisak. Úgy gondolom, a nagy részük minimum lelki sérült.

Valami engem is ott tart, bár ritkán járok oda, ismerkedésre pedig már rég nem használom. Egész egyszerűen nincs rá szükségem. De jó néha pár szót váltani az "ismerősökkel", kicsit játszani, és nyugtázni, mennyivel normálisabb vagyok az ott lévők nagy részénél. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.